CORNIDES ISTVÁN
1920 - 1999

Cornides István életútját, cselekedeteit pedagógusi-tanítói és kutatói küldetéstudata, a másik emberért, a rábízottakért érzett felelőssége határozta meg. A 20. század emberi sorsokat fordító eseményei és megpróbáltatásai életútját széttördelték, de küldetéstudatától eltéríteni nem tudták.

A trianoni béke évében született a felvidéki Komjáton történelmi evangélikus családban. Révkomáromban a Bencés Gimnáziumban (a mai Selye János Gimnázium) érettségizett. A Felvidék visszacsatolása után lesz az Eötvös Kollégium tagja és a Pázmány Péter (a későbbi Eötvös Loránd) Tudományegyetem matematika-fizika szakos hallgatója.

1942-től a Gyakorlati Fizikai Intézetben a később Nobel-díjjal kitüntetett Békésy György munkatársa, díjtalan tanársegéd, ahogyan írta "afféle előtornász, akinek a tanár megmutatja az új fogásokat, hogy adja tovább és gyakoroltassa be a többiekkel". Békésy György ekkor dolgozza ki az egyetem számára a kísérleti és gyakorlati fizika korszerű tanításának koncepcióját és kezdi meg annak bevezetését. Ehhez választja munkatársaként Cornides Istvánt.

Ez a nagyszerű munka szakad meg 1944 októberében, amikor Cornides István katonai behívót kap, Németországba viszik, majd angol hadifogság következik. Innét 1946 őszén kerül haza, vissza az intézetbe.

Békésy Györggyel már nem találkozik. Békésy György előző nap utazott el Stockholmba meghívásra s később nem térhetett vissza. Így a korábban megkezdett munkát Cornides István egyedül folytatja.

Nyolc év adatott, amikor a Békésy-féle fizika tanítás törekvéseit megvalósíthatja. E törekvések célkitűzése "a hallgatók akarjanak és tanuljanak. meg belelátni a jelenségek lefolyásába s így értsék meg azok mechanizmusát, amit az elméleti fizikus matematikai modellekkel igyekszik meghatározni". Ennek szellemében készíti elő az előadásaiban tárgyalt jelenségeket minden hallgató számára jól láthatóan demonstráló elegáns kísérleteket. Fizikaszakos tanárjelöltek részére megszervezi a demonstrációs kísérletek gyakorlatát és korszerű tanműhelyt vezet, hogy a hallgatók meg tudják majd tervezni és kivitelezni egyedi kísérleti eszközeiket. Elvállalja a vegyész hallgatók fizika oktatását, megszervezi a vegyészképzés igényeihez illeszkedő laboratóriumi gyakorlatokat.

A kutatást az egyetemi oktatás szerves részének tekintette. Az 1950-es évek elején megindult tömegspektrometriai kutatásokba kapcsolódik be. Magyarországon elsőként rádiófrekvenciás tömegspektrométert épít, kidolgozza annak optikai modelljét, vizsgálja a tömegspektrométer lelkében, az ionforrásban lejátszódó folyamatokat, amelyek a mérési eredményeket alapvetően meghatározzák. Gyakorlati tömegspektrometriai vizsgálatokat végez.

Hallgatóinak legjobbjait bevonja az oktató és kutató munkába. Ingyenes demonstrátorok körét hozza létre maga körül, egy oktató-kutató műhelyt, amelybe bekerülni nemcsak dicsőséget és elismerést jelentett, de a későbbi hatékony munkára való felkészülés lehetőségét is.

Cornides Istvánt az 1956-os forradalom alatt az Eötvös Egyetem Természettudományi Kara Forradalmi Bizottságának elnökévé választják. 1957-ben több hónapra börtönbe zárják. Szabadulása után kirekesztik a felsőoktatásból.

1954 és 1964 kőzött Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinátban műszerész-szakmunkásként tud elhelyezkedni. Tudására azonban szűkség van. Megbízzák a 1aboratórium vezetésével. Tömegspektrometriás vizsgálatokkal járul hozzá az üzem megindításához.

A Nehézipari Minisztérium egyetértésével óraadóként taníthat a minisztériumhoz tartozó vegyipari technikumban, majd főiskolán.

1964-ben a Nehézipari Minisztérium támogatásával a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen megbízzák docensként a Fizika Tanszék vezetésével. Innét azonban el kellett távoznia.

1966-tól nyugdíjazásáig, 1985-ig a Bányászati Kutatóintézet tudományos munkatársa és a Tömegspektrometriai Laboratórium vezetője.

Tanári elhívatottságáról a hivatalos hazai felsőoktatásból kirekesztetten sem mond le. Vallotta, hogy szülőföldjének szolgálata egy elhívatott pedagógus erkölcsi kötelessége. Ez is késztette arra, hogy 1968-tól kezdve nagy áldozatvállalással segítse a fizika és kémia oktatását, a tanárképzést a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán, majd az ebből alakult Konstantin Egyetemen.

Szlovákia kormánya lehetővé tette, hogy 1990-től hivatalosan is vendégprofesszorként tanítson. Tömegspektrometriai Kutatócsoportot hoz létre, amely mára a klaszterkémia jelentős tudományos műhelyévé nőtte ki magát.

Előadásainak anyagát számos egyetemi és főiskolai jegyzete (Budapest, Kazincbarcika, Nyitra) őrzi.

A tömegspektrometria módszertana és alkalmazása körében végzett kutatómunkájának eredményeit százhúsznál több tudományos dolgozatban, összefoglaló cikkben és könyv-fejezetben közölte. A tömegspektrometria nemzetközileg elismert szaktekintélye volt, nemzetközi konferenciák felkért előadója, szervezőbizottságok tagja. A Budapesten 1994-ben megrendezett 13. Nemzetközi Tömegspektrometriai Konferenciának elnöke volt.

Két ízben volt vendégprofesszor a Tokiói Nemzetközi Egyetemen. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1990-ben rehabilitálta s címzetes egyetemi tanári titulust adományozott részére.

1982-ben elnyerte a Csehszlovák Tudományos Akadémia Johanes Marcus Marci emlékplakettjét, 1999-ben a Konstantin Egyetem ezüstérmét. 1992-ben a Magyar Köztársaság középkeresztjével, 1994-ben a Than Károly emlékéremmel, 1997-ben a Náray-Szabó István díjjal tűntették ki.

A teljes életre nevelő fizikatanár egyéniségét és hatását leginkább talán volt tanítványainak és munkatársainak alábbi emlékező gondolatai tükrözik:

"Ha azt kérdeznék tőlünk, hogy kitől tanultunk fizikai szemléletet, ki tanított meg gyönyörködni a jelenségekben, élvezni csodák előállítását szinte kőbaltával, kitől tanultunk meg a tanítványokkal emberhez, pályatárshoz méltó hangot használni, ki mutatta meg, hogyan lehet nem-tudás esetén úgy megbuktatni valakit, hogy megnyugodva és ne megalázottan, reményvesztetten távozzék, kitől vehettünk példát a dicsőséghajhászás nélküli, a közösséget, a másik embert szolgáló munka nagyszerűségéről, s kitől arra, hogy az embertelenné vált időben, megpróbáltatások között is lehetséges Isten képére teremtett emberként élni, s ha megkérdeznék továbbá, hogy ki keltette fel bennünk a sportolás, az erdőjárás páratlan örömét, végül azt, hogy kitől tanultunk legtöbb népdalt énekelni és furulyázni, ugyanazzal az egyetlen névvel válaszolhatnánk."

Barna B. Péter